Érdekes módon sikerült most a hangomra találni, mert megleptetek... Nagyon érdekesnek tartom, hogy féltek ettől a műtől, vagy olyasmiket mondtok, hogy "széttépi a lelketeket". Nem akarok bölcselkedni, mert nem vagyok bölcs, de amíg mindenki él és nem kell Mexikóba menekülnie a párjától látszólag örökre, soha viszont nem látva egymást, addig semmitől sem kell félni! :)

Idő közben befutott még egy fejezet mára (LH), ami az átlagosabbak közé tartozik. Igen, átlagos, mert nincs sok hozzáfűznivalótok. Viszont így legalább nem sokan lesztek szomorúak, ha azt mondom, hogy nem folytatjuk tovább a Leopard Hakushót, mert egyszerűen nincs miből megcsinálni, ugye? Ezen a ponton lehet, hogy évekbe telne, mire hozzájutunk a folytatáshoz, szóval ne reménykedjetek, mert az angol csapatok magasról tesznek rá, hogy befejezzék, pedig mi szeretnénk...