Hogy mit szólok hozzá??? Ennyit:

Régebbi fordításaitok közül is sok művet szerettem meg, plusz nektek köszönhetően lett Naono Bohra sensei A mangaka a számomra (ahogy korában írtam - bár nem vagyok annyira eltelve magamtól, hogy bárkit is érdekelne az irományom: ha a telefonkönyvet fordítanátok le, azt is nagy örömmel olvasnám... hát így vagyok a sensei munkásságával is - jöhetne kis házikó, levélke, pálcikaember stb. tőle(tek) mindegy) ill. Yoneda Kou is beférkőzött a kedvencem közé.

És elérkeztünk a webtoonok-hoz, amik közül a Borderline az az alkotás, ami majdnem tökéletes - csak azért nem, mert se Nanjoo, se Mokyeonn nem 3D - és mint a kisgyerek, aki tűkön ülve várja a karácsonyt, úgy vagyok én ezzel (a dobogón ott van még másodiként a Backlight, bronzérmesként, de lehet még belőle megosztott arany, a The Bad Life)... csak még jobban. Nekem a Borderline egyben: a Mikulás, a Karácsony, a Húsvét, a születésnap - csak mindezek az ezredik hatványon. És nem, nem az akciók miatt (nem mintha félszemmel nézném a csatározásokat), hanem a történet, a karakterek, a pszichológia és a csodás kivitelezés miatt imádom. 

Ahogy a Balsorsnál írjátok jogosan és helyesen: nem támogatni és elismerni, nem követendő példának tartjátok a művekben megjelenő erőteljes tetteket, így én sem ezért rajongok ezért a három (meg a többi) történetért... hanem, mert ezek jól felépített, logikus, unikornispuki-mentes, felnőtteknek szóló pszichodrámák... nem mellesleg gyönyörű rajzolással körített "képregények".

Na, ennyit szólok hozzá.