| FŐOLDAL : Magyar kiadás: Mo Dao Zu Shi/The Untamed - Spoilermentesen |
Magyar kiadás: Mo Dao Zu Shi/The Untamed - Spoilermentesen
Sessy 2020.05.17. 00:51
Sziasztok!
Mint legutóbb jeleztem - és mint tudjtátok - megjelenik magyarul a Mo Dao Zu Shi/The Untamed című regény. ÉLJEEEN! Ez a történet sem annyira új, tekintve, hogy 2015-ös, de a belőle készült anime a 3. évadára vár (erről sajnos nem tudok semmi infót jelenleg), illetve az élőszereplős feldolgozása, a maga 50 részével is csak tavaly jelent meg, és miután az lement, még egy 20 részes, részenkénti 1 órás játékidővel bíró "special edition" verzió is megjelent belőle, ami csak a főszereplők interakcióira fókuszál, egy-két plusz jelenetet is tartalmaz, de NAGYON keveset. Úgyhogy van mit nézni, és olvasni belőle bőven...
A tartalmáról (hiper-röviden):
A történet középpontjában a Yunmeng Jiang klán egykori tagja, Wei WuXian áll, aki egy rendkívül tehetséges kultivátor, és a démoni kultiváció megalkotója. A démoni kultivációja okozta káosz következtében milliók gyűlöletét vívja ki, így a nagy kultivátor klánok összefogva végül a halálát okozzák. 13 évvel később azonban egy elkeseredett férfi Wei WuXian lelkét hívja segítségül bosszújához a saját testét is feláldozva neki. Wei WuXian visszatér, de egy régi ismerős a Gusu Lan klánból szinte azonnal felismeri őt. Lan Wangji és Wei WuXian egykor tanítványtársak voltak, és habár kapcsolatukat senki sem gondolta jónak annak idején, amikor még életben volt, a visszatérése után Lan Wangji azonnal védelembe veszi, és megteszi, amit régen nem tudott: magával viszi Gusuba.
 Az anime (ami nem is anime):
Szerelem volt első látásra. Annak idején (tavaly) az animével kezdtem. Örök hálám fogja üldözni az UraharaShop csapat tagjait, akik lelkiismeretesen lefordították (meg miegymás!) az anime első két évadát, mert ha ők nem teszik, nem pillantom meg náluk ezt a vörös szemű, hosszú hajú istent, és nem kezdem el nézni. Furcsálltam egy kicsit a címet elsőre, de nem foglalkoztam vele, csak akkor jöttem rá, hogy kínaiul beszélnek benne, amikor (az openinget áttekerve) a videó elindult... Nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy emiatt rögtön abba is hagyom, de szerencsére nem tettem. Semmit nem tudtam a történetről, de engem az olyan történet, ami egy szereplő halálával és kb azonnali visszatérésével indul, az már megvett. Hab a tortán, hogy a történet maga is tényleg érdekes, és hát... gyönyörű férfi szereplők, akik vonzalmat mutatnak egymást iránt: a siker borítékolva részemről. Furcsa még benne, ami talán mindenkinek az lesz, az időugrás. Jajj, nem időutazós! Hanem visszatérünk Wei WuXian múltjába, hogyan lett a Jiang klán tagja, hogyan lett két testvére, hogyan ismerte meg Gusuban Lan Wangjit, és hogyan lett belőle közellenség. Tehát nyit a jelennel, aztán visszatérünk a múltba, és jó sokáig maradunk is ott.
 A dorama:
Tavaly szeptember környékén estem neki, mert nem volt tovább anime és manhwa, szóval már nem ma... de próbálok visszaemlékezni, hogyan is volt ez az egész...
Fenntartásokkal kezdtem neki. Még soha nem láttam olyan doramát ugyanis, amire maradéktalanul azt tudom mondani, hogy jó lett. Ennél is legalább az első 20 részt végigmorogtam.
Például: Ahh, hosszú haj! T_T (Csak rajzolva szeretem...) De béna démoni kéz! Hol van a piros kontaktlencse, amiért az animét elkezdtem nézni?! A Lan Wangjit alakító színész most ennyire nem tud színészkedni, tipikus fapofa, nulla érzelem? Úristen, milyen ez a mozgó szobor! A francért kell közelről mutatni azt a mű dögöt! Smink... de vastag a púder... Szörnyű a pajesz, de mindenkinél. Rengeteg fülbevaló lyuk... Járkáló ájultak... Kifelé betört fal... Kimaradt pajzán megjegyzés az elején... Egy-két fehér kontaktlencse a báboknál hiányzik... Ez nem is így volt!!! Hangszerjátékhoz nem kaptak zenét a felvételkor... Stb, stb.
DE! (Kicsit csapongva... ^^")
Mit is mondott egyikőtök egy kommentben? Hogy a Sotus-ban az érzelmek tombolnak végig? Hát nekem nem. Ugyanis EBBEN tombolnak az érzelmek végig. Mindenféle testiség nélkül! Nekem ez a mérvadó, a mérföldkő, a követendő példa, az abszolút. (Persze, ha muszáj a cenzúra. Ha már csak a fele igaz annak, amit olvastam, hogy mennyit lobbiztak a rajongók kint, hogy nehogy hetero sztorit csináljanak belőle, már csodálatos összatartás mutatkozik az ottani közösségben. Wen Qinget akarták (aki nő, és többet is van jelen, mint eredetileg) a készítők Wei Ying párjának Lan Wangji helyett, ha igaz... felháborodtak, teljes joggal. Egyébként milyen már, hogy egy dal címét is cenzúrázni kellett nekik? Eszem megáll!)
 Minden hibája ellenére imádom! Pontosabban minden hibájával együtt imádom. Imádom a nyitó és a záró zenéket, pedig ezeket szinte mindig eltekerem mindenben. Imádom az összes zenéjét. Főleg a közöset, amit a két főszereplő énekel (ed): kit érdekel, hogy kínaiul?! Senkit! Fapofa színész? Áh, dehogy! Beszél a szeme, minden apró mozdulata. Ez a szerepe, ugyanis Wang Yibo (Lan Wangji) egy csupa mosoly srác. Megnéztem kismillió forgatásos videót, imádni valóak a főszereplők. Most talán megköveztek, de sosem voltam oda az ázsiai színészekért, de ez a sorozat mindent borított nálam, mert mégis azt tudom mondani pl Wang Yibo esetében, hogy helyes, aranyos... és jön a 39-es rész, ahol Zewu-Junnal beszélgetnek és ott már azt mondom: gyönyörű. *.* Nem beszélve még egy-két szereplőről. Például Wen Ning is irtó cuki sokszor, főleg ha kiugrik a nádasból, vagy ha valamit árulnia kell... Na és a főszereplő? Nagyon illik a szerepére, rá tényleg elfogultság nélkül lehet mondani, hogy tehetséges.
Képes voltam a harminc-valahányadik résztől kezdve angolul végignézni a sorozatot (háromszor is), pedig ennek a története nem olyan, amit angolul is megnéznék (mármint túl kidolgozott ahhoz, nem csak egy szokványos BL, ahol az a legnagyobb dilemma, ki-kire féltékenykedik). Lan Wangji mosolyog a történetben többször is, de az elsőnél elsőre visszatekertem, hogy jól láttam?! Igen! Imádni való! Igazából... sokszor visszatekertem... nagyon-nagyon sokszor... A Gusuban játszódó részeket néztem a legtöbbször, tehát az elejét. És nagyon sokszor meg is néztem már elejétől a végéig az egészet újból, és újból, és újból... Annyira sokszor láttam, hogy az animére, amit imádtam elsőre, és nagyban segített megjegyezni ki-kicsoda, már alig-alig emlékszem. Női szereplők? Nem sok van. Ez külön jó, és az a néhány sem idegesítő. Kivéve persze, akit utálni kell benne. Ő más kategória. És ha már utálni kell valakit, az Wen Chao. Azta! Keresve sem találhattak volna jobb színészt a karakternek, eszméletlenül királyul hozza a karaktert!
Nagy hátrányban vannak az olyanok, mint én is voltam: akik nem néztek eddig semmi kínait, ugyanis legalább három neve van a szereplőknek: születési név, adott név, titulus, esetleg becézés
Például:
Lan Wangji: Lan Zhan, Hanguang-Jun (Avagy mifelénk: Felhőcske :D)
Wei Wuxian: Wei Ying, YiLing Laozu, A-Xian,
Jiang Cheng: Jiang Wanyin, Sandu-ShengShou, A-Cheng (Avagy mifelénk: a hiszti király, de azért szeretjük ám, csak hát...)
Kicsit objektívebben a lényeget a doramáról:
Wei WuXian halálával nyitunk, aztán felébredünk a Mo birtokon 16 évvel később. Igen, a sorozatban 16, és nem 13 évvel később vagyunk. Megtörténik a nagy találkozás a gyerekekkel, a Jiang klánvezérrel és Lan Zhannal. Wei Yinget hirtelen mindenki haza akarja vinni, de aztán visszatérünk a múltba, amikor is éppen úton vannak Wei Yingék Gusuba a Lan klánhoz, hogy ott tanuljanak egy ideig. Sok változtatás van a sorozatban az eredeti történethez képest, de ami a legfurább, hogy az ember nem bánja. Rengeteg szimbolikát vittek bele az egészbe. Sajnos a szimbolikák felét sem biztos, hogy magyar szemmel felismerjük. De miért is kellett változtatniuk, és szimbolikával élni, avagy cenzúrázni? Kínai törvények. Nagyon durva cenzúra van náluk, már pedig ez a történet túlságosan érdekes ahhoz, hogy boys love jelenetek miatt töröljék az egészet. Nem beszélve arról, hogy komoly időt és költségvetést áldoztak már egyedül csak a díszletek felépítésére. (Ennek tekintetében nem csoda, hogy vannak benne egyszerűbb - már költséghatékonyabb, igénytelenebb - megoldások a különleges lények megjelenítésében, mint amilyen a táncoló istennő szobra, vagy a pusztítás teknőse lény.) A legerősebb szimbolikát szerencsére, ha ugyan más, módosított jelenetekkel is, de akkor is elmondják, és még használják is nem egyszer, ez pedig a Lan klántagok homlokszalagjának jelentősége. Más szimbolikáról nem tudok spoilermentesen nyilatkozni. ^^"
 A könyvről:
Az egyetlen regény, amit az elejétől a végéig elolvastam angolul. (Nálam ez nagy szó.^^") Elsőre csak a cenzúrázott részeket, később nekiültem, és bár nem elsőre, de végül elolvastam teljesen. Említettem, hogy a dorama sokat változtatott. Nos, én ezt az animéhez képest mondtam akkor, de a könyv olvasása közben döbbentem rá, hogy valójában milyen sok is volt az a változtatás és persze a kihagyás. Megéri elolvasni a könyvet már csak magáért a történetért is, ugyanis az én fejemben ez az egész úgy adja ki a "teljes képet", ha az anime, a manhwa és sorozat mellé a könyvet is hozzáolvasom. A regényben nem kell beérnünk szimbolikával: megtudjuk hogyan is kerültek valójában képbe a nyuszik, a gyümölcs, a fa, a firkálás, nem marardt ki a lökdösődés (semmilyen értelemben), mi történt valójában a fogadóban, mikor tért észhez Wen Ning, kit is "zaklatott" Mo Xuanyu, mi történt a barlangokban...
 Összességében nagyon jó kis könyv, de nagyon kell figyelni, mikor melyik idősíkban vagyunk. A sorozat rendbe szedi nekünk a történéseket, mert amikor elkalauzol minket a múltba, ott is tart, míg el nem érkezünk az első rész kezdő képkockáiig, de a regény nem. Egy fejezet a jelen, a másik 13 évvel korábban van, de ha jól emlékszem, ez akár fejezeten belül is megtörténik. Persze sajnos voltak olyan részek, amikkel hadilábon álltam, ilyen volt például a Yi városos rész, a vaksi lányka története. Számomra csak ezekben rejlik a könyv gyengesége, de tekintve, hogy összesen valami 119 fejezet (meg egy csomó perverzkedős extra), ez roppant jó arány.
Én azt mondom, hogy amíg a könyv meg nem jelenik, legalább az animét meg kellene nézni. Az anime nem teljes, jelenleg csak a múltat tudtuk még meg belőle, így aki azért nem akarná megnézni, hogy ne lője le magának a poént, ne aggódjon, mert nem fogja. Az persze megint más, hogy egyértelműen a sorozat megnézését is javaslom, mert (imádom) simán végezni lehet azzal az 50 résszel (plusz 2 filmmel), amíg megjenik a könyv magyarul, plusz ezt tényleg érdemes a színészek miatt megnézni. Sose hittem volna, hogy ilyet tudok mondani.
 Végezetül, mielőtt 400 oldalas kisregényt írok nektek, mert tudnék még írni ám...:
Meg kell venni a könyveket! Meg fogom venni őket! Örökké hálás leszek a Művelt Nép Könyvkiadónak, amiért pont ezt adja ki. Mintha csak valóra váltották volna a kívánságom. El sem tudom mondani, hogy tényleg mennyire örülök neki. Ami nem jó, hogy óriási elvárásaim vannak a fordítás felé, viszont a kor, amiben a történet játszódik, talán pont megfelelő a jelenlegi magyar kényszeredett cenzúrázási szokásoknak és szépítéseknek. Talán. Meglátjuk. Nagyon-nagyon várom!
Itt jelenleg két könyv is előrendelhető, nyilván hamarosan a 3. és 4. kötet is a listájukba kerül majd (érdekes, hogy a Libri előbb kiírja), mert úgy hallottam, összesen 4 kötetben fog megjelenni.
|
Az anime (ami nem is anime):
A dorama:
Minden hibája ellenére imádom! Pontosabban minden hibájával együtt imádom. Imádom a nyitó és a záró zenéket, pedig ezeket szinte mindig eltekerem mindenben. Imádom az összes zenéjét. Főleg a közöset, amit a két főszereplő énekel (ed): kit érdekel, hogy kínaiul?! Senkit! Fapofa színész? Áh, dehogy! Beszél a szeme, minden apró mozdulata. Ez a szerepe, ugyanis Wang Yibo (Lan Wangji) egy csupa mosoly srác. Megnéztem kismillió forgatásos videót, imádni valóak a főszereplők. Most talán megköveztek, de sosem voltam oda az ázsiai színészekért, de ez a sorozat mindent borított nálam, mert mégis azt tudom mondani pl Wang Yibo esetében, hogy helyes, aranyos... és jön a 39-es rész, ahol Zewu-Junnal beszélgetnek és ott már azt mondom: gyönyörű. *.* Nem beszélve még egy-két szereplőről. Például Wen Ning is irtó cuki sokszor, főleg ha kiugrik a nádasból, vagy ha valamit árulnia kell... Na és a főszereplő? Nagyon illik a szerepére, rá tényleg elfogultság nélkül lehet mondani, hogy tehetséges.
A könyvről:
Összességében nagyon jó kis könyv, de nagyon kell figyelni, mikor melyik idősíkban vagyunk. A sorozat rendbe szedi nekünk a történéseket, mert amikor elkalauzol minket a múltba, ott is tart, míg el nem érkezünk az első rész kezdő képkockáiig, de a regény nem. Egy fejezet a jelen, a másik 13 évvel korábban van, de ha jól emlékszem, ez akár fejezeten belül is megtörténik. Persze sajnos voltak olyan részek, amikkel hadilábon álltam, ilyen volt például a Yi városos rész, a vaksi lányka története. Számomra csak ezekben rejlik a könyv gyengesége, de tekintve, hogy összesen valami 119 fejezet (meg egy csomó perverzkedős extra), ez roppant jó arány. 
Végezetül, mielőtt 400 oldalas kisregényt írok nektek, mert tudnék még írni ám...:
Súgó
Frissítés
Kellet pár nap, hogy valami kevésbé fanatikus és viszonylag értelmesebb hozzászólást tudjak írni. 
Nálatok láttam először a hírt a megjelenésről és kattintottam is a kiadó oldalára. Hát elég távoli dátumok vártak, persze az mindenképp remek hír, hogy nem kell éveket várni két kötet megjelenése között. A bemutató szöveg viszont nagyon vérszegényre sikerült, ha nem tudnám, hogy akarom ezt a könyvet, az alapján nem hiszem, hogy ráharapnék. A borító szép, jó lesz nézegetni
(Bár láttam egy vörös-fekete változatot figurák nélkül.... de lehet csak az én szememnek szokatlan a figurás megrajzolt kép a hosszú címmel.) 
