Gyerekek, esti mese következik!
A múltkor a mostani telefonom „kalandjairól” regéltem, hát ma meg a régiről.

Egyszer volt, hol nem volt... Volt egyszer egy lány, akinek volt egy „varázstelefonja”…
(Ezt már egyszer elmeséltem rojcsinak, ezért csak az ottani kommentem idézném.)
A pasim céges karácsonyi bulijára igyekeztünk, és a $£%4@ hotelben nem volt víz (milyen hotel már ez?), de még a slozin se. Mi meg jó kis wellnesezéssel, meg nyugis készülődéssel számoltunk. Hát, rosszul. Haza kellett rohanni, mikor estére se jött meg a víz, és a sunyi hotelesek tökre elsunnyogták a vizes témát, a barátainknak, akik később csekkoltak be, el se mondták, hogy nincs víz, mi szóltunk nekik. Szóval a nagy rohanásban, meg persze azért, mert szombat volt, és tele volt kocsikkal a házunk előtti ingyenes parkoló, hátra kellett beállnunk... Egyrészt ezért a sok sz@rakodás miatt, másrészt, mert nem vagyok oda egyébként sem az ilyen über-fancy, puccos sznobérizmusokért, és az sem tűnt kifejezetten jó ötletnek, hogy a pasim főnökei előtt leiszom magam a sárga földig (na, jó, az sehol sem jó ötlet... mert hát, ugye rólam van szó...), nem igazán repdestem örömömben. Sz'al a hátsó kerti journey-m se volt életem utazása. Főleg, hogy a szomszéd fűvére kellett beállni, és ott tiszta hepehupás a föld. A környezet adott volt. Mória bányász gödrei + én = garantált katasztrófa. A nagyon kis trendy cipellőmben beleléptem egy lyukba + vizes fű -> elvágódtam. Elesés, hát hova máshova, ha nem a kocsi oldalába ütköztem volna? Ha beverem a fejem hát hol, ha nem máshol, mint a fogamnál? Sz'al jó, hogy megúsztam fogorvosi kitérő nélkül. A nagy kalamajkában pedig kiesett a teló a kezemből. Elmentünk a buliba, és azt hittem, hogy otthon hagytam a telóm (erre gondolom az az enyhe agyrázkódás is rásegített, amit a nagy pofáraesés okozott). Közben kiderült, hogy az előbb említett barátom barátnője a hotel felé haladó úton tudta meg, hogy nincs víz. Ezért, meg azért, mert ő is egy igazi badass... Kért egy vödör vizet az útszéli pubban, és a mosdóban megmosta a haját. És én még azt hittem, hogy én jártam rosszul…

A végén persze, a szomszédom találta meg a párában meggőzölt telómat, ami még mindig szépen ki van purcanva. Ami rohadtul elszomorít... És csodálkoztok, hogy Sessy nem bírja ki nevetés nélkül? Mert én sajnos nem. „Ilyen is csak veled történhet meg!" *sóhaj* Na, ja...
Itt a vége, fuss el véle!

A mai friss, - tekintve, hogy én írom ki és már elszóltam magam a csetben is -, a HIM! Már csak egy etap van belőle, és az adatlapján olvasható kommentekből több infót találtok a végleges publikálásról is!

Illetve tudom, hogy el se hiszitek, hogy itt van a Feng Yu Jiu Tian első kötetének extrája, de itt van! Így aki szeret egybe olvasni több fejezetet is, az egész kötetet behabzsolhatja! (Na, persze még nincs vége ennyivel...)